Beszámoló Határtalanul pályázat
Székelyföldi kalandozások – Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium 7.A és 7.C osztályos tanulói.
2024/2025-ös tanév
Pályázati kategória kódja: HAT-KP-1-2024/1-001200
Pályázati kategória megnevezése: Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
A pályázat címe: Székelyföldi kalandozások
Támogatás összege: 6.193.019- Ft
A pályázat célja: Erdély kultúrájának, történelmének és népeinek megismerése. A székely örökség tanulmányozása. Erdély természeti szépségeinek felfedezése.
Célország: Románia
Résztvevő tanulók száma: 33 fő
Résztvevő felnőtt kísérők száma: 3 fő
Utazás időpontja: 2025.04.11.-2025.04.16.
Az utazás időtartama: 6 nap
Előkészítő óra: A Határtalanul! program keretében megrendezett előkészítő órán, 2025. április 08-án, melyet az osztályfőnöki óra keretében valósítottunk meg, tanulóink részletes tájékoztatást kaptak a közelgő tanulmányi kirándulásról, amely a Székelyföldi kalandozások címet viseli.
Felelevenítettük a történelemórákon tanultakat a külhoni magyarságról, külön hangsúlyt fektetve az erdélyi magyarság múltjára és jelenére.
A tanulók képet kaptak Erdély kulturális kincseiről: szó esett a híres székely kapukról, helyi hagyományokról, szokásokról, nevezetességekről, valamint a kirándulás során tervezett koszorúzásokról és megemlékezésekről is. Az előkészítő óra során a gyerekek megismerték Erdély földrajzát, történelmét, betekintést kaptak a magyarok ottani életébe, a kirándulás tervezett programjaiba. Megismerkedtek a szálláshellyel, beszélgettünk a legfontosabb szervezési kérdésekről, viselkedési szabályokról. A Barangoló okosdoboz néhány feladatának megoldása közben még közelebb hoztuk a történelmet és a látnivalókat a gyerekekhez. 2025. április 02-án apró meglepetéssel készültünk a fogadóiskola tanulói részére, 3D nyomtatóval kulcstartókat készítettünk, melyen az iskolánk logója állt.
1. nap: Határtalanul: Erdély, 1. nap. Április 11-én csodálatos hóesés közepette érkeztünk meg Erdélybe, Székelyudvarhelyre, iskolánk 7. évfolyamos tanulóival. A szállás elfoglalása után a gyerekek csocsóztak, sakkoztak, felfedezték a szállást. A hosszú út fáradalmai után egy finom, meleg vacsorával zártuk a napunkat. Holnap folytatjuk „Székelyföldi kalandozásunkat.”
2. nap: Határtalanul – Erdély, 2. nap A mai napunk igazi csodával kezdődött: reggelre friss hó borította be a tájat, mintha csak egy mesekönyv lapjai elevenedtek volna meg. Első állomásunk a gyimesbükki Ezeréves határ volt, ahol méltóságteljes csendben állnak a történelmi Magyarország keleti határkövei, s a Monarchia legkeletibb vasúti őrháza. A frissen hullott hó még különlegesebbé tette ezt a történelmi helyszínt. Innen Csíksomlyóra utaztunk, ahol a híres kegytemplom fogadott bennünket. A templom szépsége és az ott uralkodó nyugalom mindenkit magával ragadott. Megcsodáltuk a neobarokk stílusban épült ferences templomot, és a benne őrzött csodatévő Mária-szobrot – a világ egyik legnagyobb kegyszobrát. Jó érzés volt megtapasztalni, milyen fontos szerepet tölt be ez a hely az erdélyi magyarok életében. A nap egyik legmegrendítőbb állomása Madéfalva volt. Az 1764-es tragédia emlékére osztályunk egy nemzeti színű koszorút helyezett el a turulmadaras emlékműnél. Megható pillanat volt – csendben álltunk, gondolatban együtt az egykori áldozatokkal. Bár azóta sok idő eltelt, az emlék él, és élni is fog, amíg van, aki emlékezik. Este kellemes meleg vacsora várt bennünket a szálláson, amit jólesően fogyasztottunk el. A napot egy vidám „Ki mit tud?” vetélkedő zárta – a gyerekek kreatív és humoros előadásai mosolyt csaltak mindenki arcára. Egy igazi közösségi este volt, sok nevetéssel és tapssal.
3. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 3. nap
A korábbi havas időjárást követően ma végre ragyogó, tavaszi napsütés köszöntött ránk, ami még különlegesebbé tette napunkat. A reggeli elfogyasztása után folytattuk „Barangolásunk Székelyföldön” elnevezésű programunkat, elsőként a híres parajdi sóbányát vettük célba. Az „50-es szinten” található látogatótér – amely 120 méterrel a felszín alatt helyezkedik el – a Sóvállalat saját autóbuszával közelíthető meg. Az 1250 méter hosszú alagúton keresztül jutottunk el a látogatói szint kapujához, ahonnan egy különleges élmény vette kezdetét a föld mélyén. Ezután Kőrispatak felé vettük az irányt, ahol betekintést nyerhettünk a Szalmakalap Múzeum működésébe egy rendkívül érdekes és élvezetes tárlatvezetés során. A múzeum 2001. július 21-én nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek között. Alapítója Szőcs Lajos kőrispataki lakos, aki családi hagyományt követve saját költségén vásárolt meg és újított fel egy hagyományos parasztházat, amely azóta a múzeumnak ad otthont. A helyiek vendégszeretete is emlékezetessé tette a látogatást: két születésnapos gyermekünket szalmakalappal ajándékozták meg, mindezt gitáros éneklés kíséretében. Hazafelé tartva Farkaslakán álltunk meg, hogy tiszteletünket rójuk le Tamási Áron síremlékénél. A neves székely író végakarata szerint szülőfalujában, a római katolikus templom mögötti virágos parkban helyezték örök nyugalomra. A sírhelyhez egy székelykapun keresztül vezet az út, melyet Jakab Árpád agrármérnök faragtatott Máréfalván. A sír mögött található a Tamási-emlékmű, a sírkövet pedig Szervátiusz Jenő és fia, Tibor – neves erdélyi szobrászok – készítették. A kőbe vésett felirat így szól: „Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.” A finom vacsora után meglepetéssel készültünk: születésnapjuk alkalmából köszöntöttük József Balázst és Sira Szabolcsot a 7.A osztályból. A 7.C osztályban Lakatos Gyulát névnapja, valamint Varga Gyula tanár urat ugyancsak névnapja alkalmából ünnepeltük. Isten éltesse őket sokáig! Napunkat egy barátságos mérkőzéssel zártuk a műfüves pályán, miközben a lányok aerobik edzésen mozgathatták át magukat.
A korábbi havas időjárást követően ma végre ragyogó, tavaszi napsütés köszöntött ránk, ami még különlegesebbé tette napunkat. A reggeli elfogyasztása után folytattuk „Barangolásunk Székelyföldön” elnevezésű programunkat, elsőként a híres parajdi sóbányát vettük célba. Az „50-es szinten” található látogatótér – amely 120 méterrel a felszín alatt helyezkedik el – a Sóvállalat saját autóbuszával közelíthető meg. Az 1250 méter hosszú alagúton keresztül jutottunk el a látogatói szint kapujához, ahonnan egy különleges élmény vette kezdetét a föld mélyén. Ezután Kőrispatak felé vettük az irányt, ahol betekintést nyerhettünk a Szalmakalap Múzeum működésébe egy rendkívül érdekes és élvezetes tárlatvezetés során. A múzeum 2001. július 21-én nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek között. Alapítója Szőcs Lajos kőrispataki lakos, aki családi hagyományt követve saját költségén vásárolt meg és újított fel egy hagyományos parasztházat, amely azóta a múzeumnak ad otthont. A helyiek vendégszeretete is emlékezetessé tette a látogatást: két születésnapos gyermekünket szalmakalappal ajándékozták meg, mindezt gitáros éneklés kíséretében. Hazafelé tartva Farkaslakán álltunk meg, hogy tiszteletünket rójuk le Tamási Áron síremlékénél. A neves székely író végakarata szerint szülőfalujában, a római katolikus templom mögötti virágos parkban helyezték örök nyugalomra. A sírhelyhez egy székelykapun keresztül vezet az út, melyet Jakab Árpád agrármérnök faragtatott Máréfalván. A sír mögött található a Tamási-emlékmű, a sírkövet pedig Szervátiusz Jenő és fia, Tibor – neves erdélyi szobrászok – készítették. A kőbe vésett felirat így szól: „Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.” A finom vacsora után meglepetéssel készültünk: születésnapjuk alkalmából köszöntöttük József Balázst és Sira Szabolcsot a 7.A osztályból. A 7.C osztályban Lakatos Gyulát névnapja, valamint Varga Gyula tanár urat ugyancsak névnapja alkalmából ünnepeltük. Isten éltesse őket sokáig! Napunkat egy barátságos mérkőzéssel zártuk a műfüves pályán, miközben a lányok aerobik edzésen mozgathatták át magukat.
4. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 4. nap
Találkozás Oklánd diákjaival Negyedik napunk reggelén, egy kiadós és ízletes reggeli után izgatottan indultunk útnak Hargita megye déli részére, Oklándra. Úticélunk különleges volt: meglátogatni a Kelemen Imre Általános Iskolát, és találkozni az ott tanuló magyar anyanyelvű diákokkal. Már az odaút is élmény volt, hiszen csodás tájakon haladtunk keresztül, a Székelyföld természeti szépségeit csodálva. Az iskolában nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az igazgató úr kedvesen mesélt az iskola működéséről, arról, hogyan áll össze a diákok létszáma három különböző faluból, és hogy iskolabusszal szállítják be a kisebbeket a községközpontba. Jó volt látni és hallani, hogy itt is elkötelezetten dolgoznak a gyerekek jövőjéért. Mi sem érkeztünk üres kézzel – a Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanulóiként apró meglepetéssel készültünk: 3D nyomtatóval készített kulcstartókat adtunk ajándékba az oklándi gyerekeknek. Nagyon örültek neki, mi pedig annak, hogy mosolyt csalhattunk az arcukra. Ezután közösen felsétáltunk a Bene-hegyen található kilátóhoz. A kilátás lenyűgöző volt – a fából épült kilátóból remekül beláttuk a környező vidéket. Megtudtuk, hogy ezt a kilátót a Kishomoród Közbirtokosság állította a község határára, és büszkék is lehetnek rá. Egy rövid pihenőt követően az oklándi unitárius templom felé vettük az irányt. A templomban a lelkész tartott számunkra nagyon érdekes ismertetőt: megtudtuk, hogy ez az épület nemcsak gyönyörű freskóiról és festett kazettás mennyezetéről híres, hanem itt található Hargita megye legrégebbi, ma is használt festett székelykapuja is. Nagy hatással volt ránk az is, amikor megmutatták az eredeti, 1848-as szabadságharcos lovassági toborzózászlót, amely sokáig az orgonaszekrényben lapult. A templom története egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza – elképesztő érzés volt ilyen régmúlt idők nyomában járni. A délután egy izgalmas focimeccsel folytatódott: a két iskola focistái csaptak össze a pályán. A meccs hangulata fantasztikus volt, mindkét csapat lelkesen játszott, a szurkolók pedig óriási lendülettel biztatták őket – igazi közösségi élménnyé vált ez a kis sportesemény. A nap zárásaként Korond településére látogattunk el, ahol lehetőségünk volt vásárolgatni egy kicsit, szuveníreket keresni, és megpihenni a hosszú, ám élményekkel teli nap végén. A finom meleg vacsora után mindenki jóleső fáradtsággal, boldog szívvel tért vissza a szállásra – egy újabb nap, amelyre biztosan sokáig emlékezni fogunk.
5. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 5. nap
A mai napunkat egy igazán bőséges és finom reggelivel kezdtük, ami után Székelyszenterzsébet településére látogattunk el. A falu különlegessége, hogy templomát Szent Erzsébet tiszteletére szentelték, és már a neve is utal erre. A helyi református lelkész, Kincses Kálmán köszöntött bennünket. Elmesélte nekünk, milyen fontos értékeket – jóságot, bátorságot és szeretetet – képviselt Szent Erzsébet, és hogy ezekre ma is nagy szükség van a közösségekben. Megmutatta nekünk azt a régi, magyar címeres zászlót is, amelyet még a kommunizmus idején rejtett el a néhai lelkész, Nagy Ákos. A zászló azóta is eredeti állapotában maradt meg. Ezután egy különleges gazdaságot is megismerhettünk Székelyszenterzsébet határában, ahol szürkemarhákat tartanak. A gazda nem más, mint maga a lelkész, Kincses Kálmán, aki lelkipásztori munkája mellett pásztorként is tevékenykedik. Beszélgettünk vele a fiatal generáció jövőjéről, és betekintést kaptunk abba, milyen egy természetközeli, szabadtartásos gazdaság működése. A látogatás végén megkóstolhattuk a szürkemarhából készült finomságokat – szalámit, kolbászt és pástétomot –, amit almalevével öblítettünk le. Nagyon kedvesen és vendégszeretően fogadtak bennünket. Következő állomásunk a székelyderzsi erődtemplom volt, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Megtudtuk, hogy a templomot a székelyek építették, eredetileg római katolikus templomként szolgált, majd a reformáció idején vált reformátussá. Az épületegyüttes három részből áll: magából a templomból, a toronyból és a védelmet szolgáló várkerítésből. A templom belsejében értékes, bár részben sérült falfestményeket láthattunk. Különösen érdekes volt Pál apostol megtérésének ábrázolása, és Szent László király legendájából is láthattunk részleteket. Természetesen Erdélyből nem lehet úgy hazatérni, hogy ne kóstolnánk meg a híres kürtőskalácsot – erre is sor került a nap folyamán, nagy örömünkre. A nap végén egy vidám táncházban vettünk részt, amely tökéletes zárása volt az utolsó esténknek. A néptánc és a közös éneklés igazán jó hangulatot teremtett, és még jobban összekovácsolta a csapatot. Medvével ugyan nem találkoztunk, de a távolból hallani lehetett az üvöltésüket – ez is hozzátett az erdélyi élmények különleges hangulatához. Ezután mindenki álmosan, de boldogan hajtotta álomra a fejét.
A mai napunkat egy igazán bőséges és finom reggelivel kezdtük, ami után Székelyszenterzsébet településére látogattunk el. A falu különlegessége, hogy templomát Szent Erzsébet tiszteletére szentelték, és már a neve is utal erre. A helyi református lelkész, Kincses Kálmán köszöntött bennünket. Elmesélte nekünk, milyen fontos értékeket – jóságot, bátorságot és szeretetet – képviselt Szent Erzsébet, és hogy ezekre ma is nagy szükség van a közösségekben. Megmutatta nekünk azt a régi, magyar címeres zászlót is, amelyet még a kommunizmus idején rejtett el a néhai lelkész, Nagy Ákos. A zászló azóta is eredeti állapotában maradt meg. Ezután egy különleges gazdaságot is megismerhettünk Székelyszenterzsébet határában, ahol szürkemarhákat tartanak. A gazda nem más, mint maga a lelkész, Kincses Kálmán, aki lelkipásztori munkája mellett pásztorként is tevékenykedik. Beszélgettünk vele a fiatal generáció jövőjéről, és betekintést kaptunk abba, milyen egy természetközeli, szabadtartásos gazdaság működése. A látogatás végén megkóstolhattuk a szürkemarhából készült finomságokat – szalámit, kolbászt és pástétomot –, amit almalevével öblítettünk le. Nagyon kedvesen és vendégszeretően fogadtak bennünket. Következő állomásunk a székelyderzsi erődtemplom volt, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Megtudtuk, hogy a templomot a székelyek építették, eredetileg római katolikus templomként szolgált, majd a reformáció idején vált reformátussá. Az épületegyüttes három részből áll: magából a templomból, a toronyból és a védelmet szolgáló várkerítésből. A templom belsejében értékes, bár részben sérült falfestményeket láthattunk. Különösen érdekes volt Pál apostol megtérésének ábrázolása, és Szent László király legendájából is láthattunk részleteket. Természetesen Erdélyből nem lehet úgy hazatérni, hogy ne kóstolnánk meg a híres kürtőskalácsot – erre is sor került a nap folyamán, nagy örömünkre. A nap végén egy vidám táncházban vettünk részt, amely tökéletes zárása volt az utolsó esténknek. A néptánc és a közös éneklés igazán jó hangulatot teremtett, és még jobban összekovácsolta a csapatot. Medvével ugyan nem találkoztunk, de a távolból hallani lehetett az üvöltésüket – ez is hozzátett az erdélyi élmények különleges hangulatához. Ezután mindenki álmosan, de boldogan hajtotta álomra a fejét.
6. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 6. nap
Székelyföldi kalandunk végéhez értünk. Az utolsó reggel is bőséges és finom reggelivel indult, ahol megkóstolhattuk a házi, kemencében sült kenyeret.
Ez a kenyér nem csak étel, hanem élmény. A vidéki udvarhelyi portákon még mindig sok helyen készítik ezt hagyományos módon, kovászosan, fatüzelésű kemencében. A kenyérhéj ropogós, belseje sűrű, de puha, enyhén savanykás, ahogy a kovászos kenyérhez illik. Nincsenek benne adalékanyagok, csak liszt, víz, só.
Aztán megkezdődött a csomagolás – nyolcórás hazautunkra készültünk. Hat napon keresztül a székelyudvarhelyi Rákóczi Center volt az otthonunk, ahol olyan melegszívű vendéglátásban volt részünk, amit nem lehet elégszer megköszönni. Vendéglátóink igazi székely vendégszeretettel fogadtak bennünket, figyelve minden apró kívánságunkra. Hálás szívvel gondolunk vissza az itt töltött időre – és biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide! A hazafelé vezető úton még egyszer utoljára rácsodálkoztunk az erdélyi táj szépségére, amit mélyen a szívünkbe zártunk. Egy kis izgalom is vegyült az utazásba: mindenki telefonjára medveriasztás érkezett! Korondon áthaladva minden szem az ablakokra szegeződött, hátha megpillantunk egy bundás lakót – de végül (szerencsére) csak a tájat csodálhattuk tovább. Útba ejtettük a lenyűgöző Tordai-hasadékot is, amely Erdély egyik legismertebb természeti csodája. A Torockói-hegység északi nyúlványában húzódik, Tordától néhány kilométerre. A körülbelül 2 kilométer hosszú hasadékon a Hesdát-patak kanyarog keresztül, és a terület már 1938 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. A kőzetek története egészen a mezozoikumig nyúlik vissza – nemcsak szemet gyönyörködtető, de földtörténetileg is izgalmas helyszín. Délután négy óra körül gördült be a buszunk az iskola udvarára, ahol izgatott szülők és igazgató asszony vártak minket. A viszontlátás öröme és a meleg ölelések mindent elmondtak: hazaértünk. Külön köszönet illeti Korcsmár Robi bácsit, a buszsofőrünket, aki nemcsak biztonságban hazahozott minket, de a programjainkban is aktívan részt vett – igazi csapattaggá vált a hét során. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy iskolánk 7. évfolyamos tanulói és kísérő pedagógusai részesei lehessenek ennek az emlékezetes utazásnak. A székely ember szívből ad! És talán ez az egyik oka, amiért aki egyszer Székelyudvarhelyen járt, az mindig visszavágyik. Erdély minden pillanatát a szívünkbe zártuk – és ezt a határtalan élményt soha nem feledjük el!
Székelyföldi kalandunk végéhez értünk. Az utolsó reggel is bőséges és finom reggelivel indult, ahol megkóstolhattuk a házi, kemencében sült kenyeret.
Ez a kenyér nem csak étel, hanem élmény. A vidéki udvarhelyi portákon még mindig sok helyen készítik ezt hagyományos módon, kovászosan, fatüzelésű kemencében. A kenyérhéj ropogós, belseje sűrű, de puha, enyhén savanykás, ahogy a kovászos kenyérhez illik. Nincsenek benne adalékanyagok, csak liszt, víz, só.
Aztán megkezdődött a csomagolás – nyolcórás hazautunkra készültünk. Hat napon keresztül a székelyudvarhelyi Rákóczi Center volt az otthonunk, ahol olyan melegszívű vendéglátásban volt részünk, amit nem lehet elégszer megköszönni. Vendéglátóink igazi székely vendégszeretettel fogadtak bennünket, figyelve minden apró kívánságunkra. Hálás szívvel gondolunk vissza az itt töltött időre – és biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide! A hazafelé vezető úton még egyszer utoljára rácsodálkoztunk az erdélyi táj szépségére, amit mélyen a szívünkbe zártunk. Egy kis izgalom is vegyült az utazásba: mindenki telefonjára medveriasztás érkezett! Korondon áthaladva minden szem az ablakokra szegeződött, hátha megpillantunk egy bundás lakót – de végül (szerencsére) csak a tájat csodálhattuk tovább. Útba ejtettük a lenyűgöző Tordai-hasadékot is, amely Erdély egyik legismertebb természeti csodája. A Torockói-hegység északi nyúlványában húzódik, Tordától néhány kilométerre. A körülbelül 2 kilométer hosszú hasadékon a Hesdát-patak kanyarog keresztül, és a terület már 1938 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. A kőzetek története egészen a mezozoikumig nyúlik vissza – nemcsak szemet gyönyörködtető, de földtörténetileg is izgalmas helyszín. Délután négy óra körül gördült be a buszunk az iskola udvarára, ahol izgatott szülők és igazgató asszony vártak minket. A viszontlátás öröme és a meleg ölelések mindent elmondtak: hazaértünk. Külön köszönet illeti Korcsmár Robi bácsit, a buszsofőrünket, aki nemcsak biztonságban hazahozott minket, de a programjainkban is aktívan részt vett – igazi csapattaggá vált a hét során. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy iskolánk 7. évfolyamos tanulói és kísérő pedagógusai részesei lehessenek ennek az emlékezetes utazásnak. A székely ember szívből ad! És talán ez az egyik oka, amiért aki egyszer Székelyudvarhelyen járt, az mindig visszavágyik. Erdély minden pillanatát a szívünkbe zártuk – és ezt a határtalan élményt soha nem feledjük el!
Értékelő óra:
A Határtalanul kirándulásunk tartalmi részét az értékelő órával és az azt követő iskolai bemutatással zártuk. Az értékelő órán, 2025. május 07-én, megbeszéltük a tanulmányi utunk során tapasztaltakat, élményeinket, benyomásainkat, összegeztük a látottakat. Meghallgattuk egymást, milyen személyes élményekkel gazdagodtunk utunk során. Újra áttekintettük a megtett útvonalat, s közben személyes élményeket idéztünk fel. Átismételtük az okosdoboz feladatait, felelevenítettük a táncházban tanult lépéseket is.
Megbeszéltük, hogyan mutatjuk be iskolatársainknak felejthetetlen utunk során szerzett élményeinket, tapasztalatainkat. Az Erdélyben készült fényképek segítségével összeállított plakátokat élménybeszámolónk kíséretében május 09-én mutattuk be diáktársainknak.
A Határtalanul kirándulásunk tartalmi részét az értékelő órával és az azt követő iskolai bemutatással zártuk. Az értékelő órán, 2025. május 07-én, megbeszéltük a tanulmányi utunk során tapasztaltakat, élményeinket, benyomásainkat, összegeztük a látottakat. Meghallgattuk egymást, milyen személyes élményekkel gazdagodtunk utunk során. Újra áttekintettük a megtett útvonalat, s közben személyes élményeket idéztünk fel. Átismételtük az okosdoboz feladatait, felelevenítettük a táncházban tanult lépéseket is.
Megbeszéltük, hogyan mutatjuk be iskolatársainknak felejthetetlen utunk során szerzett élményeinket, tapasztalatainkat. Az Erdélyben készült fényképek segítségével összeállított plakátokat élménybeszámolónk kíséretében május 09-én mutattuk be diáktársainknak.
2025. június 04.: Témanap – Nemzeti összetartozás napja
A témanap 2025. június 04-én, a Nemzeti Összetartozás napján került megrendezésre az iskolai programok és megemlékezés keretein belül. Interaktív, élményalapú foglalkozást tartottunk, amely Erdély történelmére, nevezetességeire és kulturális értékeire fókuszált.
A nap Kahoot-vetélkedővel indult, ahol a diákok játékos formában tesztelhették tudásukat Erdély múltjáról és érdekességeiről. Ezt követően csoportmunkában elkészítettük a Nagy Magyarország térképét, jelölve a legfontosabb városokat és látnivalókat.
A délután folyamán táncházban ismerkedtünk meg a hagyományos erdélyi néptáncokkal és zenével, majd a Hazajáró című műsor egyik kisfilmjét tekintettük meg, ami autentikus betekintést adott a térség természeti és kulturális kincseibe.
A program során a tanulók nemcsak ismereteket szereztek, hanem személyes élményekkel is gazdagodtak, erősítve a magyar kulturális örökség iránti kötődésüket.
A témanap 2025. június 04-én, a Nemzeti Összetartozás napján került megrendezésre az iskolai programok és megemlékezés keretein belül. Interaktív, élményalapú foglalkozást tartottunk, amely Erdély történelmére, nevezetességeire és kulturális értékeire fókuszált.
A nap Kahoot-vetélkedővel indult, ahol a diákok játékos formában tesztelhették tudásukat Erdély múltjáról és érdekességeiről. Ezt követően csoportmunkában elkészítettük a Nagy Magyarország térképét, jelölve a legfontosabb városokat és látnivalókat.
A délután folyamán táncházban ismerkedtünk meg a hagyományos erdélyi néptáncokkal és zenével, majd a Hazajáró című műsor egyik kisfilmjét tekintettük meg, ami autentikus betekintést adott a térség természeti és kulturális kincseibe.
A program során a tanulók nemcsak ismereteket szereztek, hanem személyes élményekkel is gazdagodtak, erősítve a magyar kulturális örökség iránti kötődésüket.
Beszámoló Határtalanul pályázat
Székelyföldi kalandozások – Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium 7.K osztályos tanulói.
2024/2025-ös tanév
Pályázati kategória kódja: HAT-KP-1-2024/1-001199
Pályázati kategória megnevezése: Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
A pályázat címe: Székelyföldi kalandozások
Támogatás összege: 3.440.485- Ft
A pályázat célja: Erdély kultúrájának, történelmének és népeinek megismerése. A székely örökség tanulmányozása. Erdély természeti szépségeinek felfedezése.
Célország: Románia
Résztvevő tanulók száma: 18 fő
Résztvevő felnőtt kísérők száma: 2 fő
Utazás időpontja: 2025.04.11.-2025.04.16.
Az utazás időtartama: 6 nap
Előkészítő óra: A Határtalanul! program keretében megrendezett előkészítő órán, 2025. április 08-án, melyet az osztályfőnöki óra keretében valósítottunk meg, tanulóink részletes tájékoztatást kaptak a közelgő tanulmányi kirándulásról, amely a Székelyföldi kalandozások címet viseli.
Felelevenítettük a történelemórákon tanultakat a külhoni magyarságról, külön hangsúlyt fektetve az erdélyi magyarság múltjára és jelenére.
A tanulók képet kaptak Erdély kulturális kincseiről: szó esett a híres székely kapukról, helyi hagyományokról, szokásokról, nevezetességekről, valamint a kirándulás során tervezett koszorúzásokról és megemlékezésekről is. Az előkészítő óra során a gyerekek megismerték Erdély földrajzát, történelmét, betekintést kaptak a magyarok ottani életébe, a kirándulás tervezett programjaiba. Megismerkedtek a szálláshellyel, beszélgettünk a legfontosabb szervezési kérdésekről, viselkedési szabályokról. A Barangoló okosdoboz néhány feladatának megoldása közben még közelebb hoztuk a történelmet és a látnivalókat a gyerekekhez. 2025. április 02-án apró meglepetéssel készültünk a fogadóiskola tanulói részére, 3D nyomtatóval kulcstartókat készítettünk, melyen az iskolánk logója állt.
2024/2025-ös tanév
Pályázati kategória kódja: HAT-KP-1-2024/1-001199
Pályázati kategória megnevezése: Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
A pályázat címe: Székelyföldi kalandozások
Támogatás összege: 3.440.485- Ft
A pályázat célja: Erdély kultúrájának, történelmének és népeinek megismerése. A székely örökség tanulmányozása. Erdély természeti szépségeinek felfedezése.
Célország: Románia
Résztvevő tanulók száma: 18 fő
Résztvevő felnőtt kísérők száma: 2 fő
Utazás időpontja: 2025.04.11.-2025.04.16.
Az utazás időtartama: 6 nap
Előkészítő óra: A Határtalanul! program keretében megrendezett előkészítő órán, 2025. április 08-án, melyet az osztályfőnöki óra keretében valósítottunk meg, tanulóink részletes tájékoztatást kaptak a közelgő tanulmányi kirándulásról, amely a Székelyföldi kalandozások címet viseli.
Felelevenítettük a történelemórákon tanultakat a külhoni magyarságról, külön hangsúlyt fektetve az erdélyi magyarság múltjára és jelenére.
A tanulók képet kaptak Erdély kulturális kincseiről: szó esett a híres székely kapukról, helyi hagyományokról, szokásokról, nevezetességekről, valamint a kirándulás során tervezett koszorúzásokról és megemlékezésekről is. Az előkészítő óra során a gyerekek megismerték Erdély földrajzát, történelmét, betekintést kaptak a magyarok ottani életébe, a kirándulás tervezett programjaiba. Megismerkedtek a szálláshellyel, beszélgettünk a legfontosabb szervezési kérdésekről, viselkedési szabályokról. A Barangoló okosdoboz néhány feladatának megoldása közben még közelebb hoztuk a történelmet és a látnivalókat a gyerekekhez. 2025. április 02-án apró meglepetéssel készültünk a fogadóiskola tanulói részére, 3D nyomtatóval kulcstartókat készítettünk, melyen az iskolánk logója állt.
1. nap: Határtalanul: Erdély, 1. nap. Április 11-én csodálatos hóesés közepette érkeztünk meg Erdélybe, Székelyudvarhelyre, iskolánk 7. évfolyamos tanulóival. A szállás elfoglalása után a gyerekek csocsóztak, sakkoztak, felfedezték a szállást. A hosszú út fáradalmai után egy finom, meleg vacsorával zártuk a napunkat. Holnap folytatjuk „Székelyföldi kalandozásunkat.”
2. nap: Határtalanul – Erdély, 2. nap A mai napunk igazi csodával kezdődött: reggelre friss hó borította be a tájat, mintha csak egy mesekönyv lapjai elevenedtek volna meg. Első állomásunk a gyimesbükki Ezeréves határ volt, ahol méltóságteljes csendben állnak a történelmi Magyarország keleti határkövei, s a Monarchia legkeletibb vasúti őrháza. A frissen hullott hó még különlegesebbé tette ezt a történelmi helyszínt. Innen Csíksomlyóra utaztunk, ahol a híres kegytemplom fogadott bennünket. A templom szépsége és az ott uralkodó nyugalom mindenkit magával ragadott. Megcsodáltuk a neobarokk stílusban épült ferences templomot, és a benne őrzött csodatévő Mária-szobrot – a világ egyik legnagyobb kegyszobrát. Jó érzés volt megtapasztalni, milyen fontos szerepet tölt be ez a hely az erdélyi magyarok életében. A nap egyik legmegrendítőbb állomása Madéfalva volt. Az 1764-es tragédia emlékére osztályunk egy nemzeti színű koszorút helyezett el a turulmadaras emlékműnél. Megható pillanat volt – csendben álltunk, gondolatban együtt az egykori áldozatokkal. Bár azóta sok idő eltelt, az emlék él, és élni is fog, amíg van, aki emlékezik. Este kellemes meleg vacsora várt bennünket a szálláson, amit jólesően fogyasztottunk el. A napot egy vidám „Ki mit tud?” vetélkedő zárta – a gyerekek kreatív és humoros előadásai mosolyt csaltak mindenki arcára. Egy igazi közösségi este volt, sok nevetéssel és tapssal.
3. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 3. nap
A korábbi havas időjárást követően ma végre ragyogó, tavaszi napsütés köszöntött ránk, ami még különlegesebbé tette napunkat. A reggeli elfogyasztása után folytattuk „Barangolásunk Székelyföldön” elnevezésű programunkat, elsőként a híres parajdi sóbányát vettük célba. Az „50-es szinten” található látogatótér – amely 120 méterrel a felszín alatt helyezkedik el – a Sóvállalat saját autóbuszával közelíthető meg. Az 1250 méter hosszú alagúton keresztül jutottunk el a látogatói szint kapujához, ahonnan egy különleges élmény vette kezdetét a föld mélyén. Ezután Kőrispatak felé vettük az irányt, ahol betekintést nyerhettünk a Szalmakalap Múzeum működésébe egy rendkívül érdekes és élvezetes tárlatvezetés során. A múzeum 2001. július 21-én nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek között. Alapítója Szőcs Lajos kőrispataki lakos, aki családi hagyományt követve saját költségén vásárolt meg és újított fel egy hagyományos parasztházat, amely azóta a múzeumnak ad otthont. A helyiek vendégszeretete is emlékezetessé tette a látogatást: két születésnapos gyermekünket szalmakalappal ajándékozták meg, mindezt gitáros éneklés kíséretében. Hazafelé tartva Farkaslakán álltunk meg, hogy tiszteletünket rójuk le Tamási Áron síremlékénél. A neves székely író végakarata szerint szülőfalujában, a római katolikus templom mögötti virágos parkban helyezték örök nyugalomra. A sírhelyhez egy székelykapun keresztül vezet az út, melyet Jakab Árpád agrármérnök faragtatott Máréfalván. A sír mögött található a Tamási-emlékmű, a sírkövet pedig Szervátiusz Jenő és fia, Tibor – neves erdélyi szobrászok – készítették. A kőbe vésett felirat így szól: „Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.” A finom vacsora után meglepetéssel készültünk: születésnapjuk alkalmából köszöntöttük József Balázst és Sira Szabolcsot a 7.A osztályból. A 7.C osztályban Lakatos Gyulát névnapja, valamint Varga Gyula tanár urat ugyancsak névnapja alkalmából ünnepeltük. Isten éltesse őket sokáig! Napunkat egy barátságos mérkőzéssel zártuk a műfüves pályán, miközben a lányok aerobik edzésen mozgathatták át magukat.
A korábbi havas időjárást követően ma végre ragyogó, tavaszi napsütés köszöntött ránk, ami még különlegesebbé tette napunkat. A reggeli elfogyasztása után folytattuk „Barangolásunk Székelyföldön” elnevezésű programunkat, elsőként a híres parajdi sóbányát vettük célba. Az „50-es szinten” található látogatótér – amely 120 méterrel a felszín alatt helyezkedik el – a Sóvállalat saját autóbuszával közelíthető meg. Az 1250 méter hosszú alagúton keresztül jutottunk el a látogatói szint kapujához, ahonnan egy különleges élmény vette kezdetét a föld mélyén. Ezután Kőrispatak felé vettük az irányt, ahol betekintést nyerhettünk a Szalmakalap Múzeum működésébe egy rendkívül érdekes és élvezetes tárlatvezetés során. A múzeum 2001. július 21-én nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek között. Alapítója Szőcs Lajos kőrispataki lakos, aki családi hagyományt követve saját költségén vásárolt meg és újított fel egy hagyományos parasztházat, amely azóta a múzeumnak ad otthont. A helyiek vendégszeretete is emlékezetessé tette a látogatást: két születésnapos gyermekünket szalmakalappal ajándékozták meg, mindezt gitáros éneklés kíséretében. Hazafelé tartva Farkaslakán álltunk meg, hogy tiszteletünket rójuk le Tamási Áron síremlékénél. A neves székely író végakarata szerint szülőfalujában, a római katolikus templom mögötti virágos parkban helyezték örök nyugalomra. A sírhelyhez egy székelykapun keresztül vezet az út, melyet Jakab Árpád agrármérnök faragtatott Máréfalván. A sír mögött található a Tamási-emlékmű, a sírkövet pedig Szervátiusz Jenő és fia, Tibor – neves erdélyi szobrászok – készítették. A kőbe vésett felirat így szól: „Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.” A finom vacsora után meglepetéssel készültünk: születésnapjuk alkalmából köszöntöttük József Balázst és Sira Szabolcsot a 7.A osztályból. A 7.C osztályban Lakatos Gyulát névnapja, valamint Varga Gyula tanár urat ugyancsak névnapja alkalmából ünnepeltük. Isten éltesse őket sokáig! Napunkat egy barátságos mérkőzéssel zártuk a műfüves pályán, miközben a lányok aerobik edzésen mozgathatták át magukat.
4. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 4. nap
Találkozás Oklánd diákjaival Negyedik napunk reggelén, egy kiadós és ízletes reggeli után izgatottan indultunk útnak Hargita megye déli részére, Oklándra. Úticélunk különleges volt: meglátogatni a Kelemen Imre Általános Iskolát, és találkozni az ott tanuló magyar anyanyelvű diákokkal. Már az odaút is élmény volt, hiszen csodás tájakon haladtunk keresztül, a Székelyföld természeti szépségeit csodálva. Az iskolában nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az igazgató úr kedvesen mesélt az iskola működéséről, arról, hogyan áll össze a diákok létszáma három különböző faluból, és hogy iskolabusszal szállítják be a kisebbeket a községközpontba. Jó volt látni és hallani, hogy itt is elkötelezetten dolgoznak a gyerekek jövőjéért. Mi sem érkeztünk üres kézzel – a Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanulóiként apró meglepetéssel készültünk: 3D nyomtatóval készített kulcstartókat adtunk ajándékba az oklándi gyerekeknek. Nagyon örültek neki, mi pedig annak, hogy mosolyt csalhattunk az arcukra. Ezután közösen felsétáltunk a Bene-hegyen található kilátóhoz. A kilátás lenyűgöző volt – a fából épült kilátóból remekül beláttuk a környező vidéket. Megtudtuk, hogy ezt a kilátót a Kishomoród Közbirtokosság állította a község határára, és büszkék is lehetnek rá. Egy rövid pihenőt követően az oklándi unitárius templom felé vettük az irányt. A templomban a lelkész tartott számunkra nagyon érdekes ismertetőt: megtudtuk, hogy ez az épület nemcsak gyönyörű freskóiról és festett kazettás mennyezetéről híres, hanem itt található Hargita megye legrégebbi, ma is használt festett székelykapuja is. Nagy hatással volt ránk az is, amikor megmutatták az eredeti, 1848-as szabadságharcos lovassági toborzózászlót, amely sokáig az orgonaszekrényben lapult. A templom története egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza – elképesztő érzés volt ilyen régmúlt idők nyomában járni. A délután egy izgalmas focimeccsel folytatódott: a két iskola focistái csaptak össze a pályán. A meccs hangulata fantasztikus volt, mindkét csapat lelkesen játszott, a szurkolók pedig óriási lendülettel biztatták őket – igazi közösségi élménnyé vált ez a kis sportesemény. A nap zárásaként Korond településére látogattunk el, ahol lehetőségünk volt vásárolgatni egy kicsit, szuveníreket keresni, és megpihenni a hosszú, ám élményekkel teli nap végén. A finom meleg vacsora után mindenki jóleső fáradtsággal, boldog szívvel tért vissza a szállásra – egy újabb nap, amelyre biztosan sokáig emlékezni fogunk.
Találkozás Oklánd diákjaival Negyedik napunk reggelén, egy kiadós és ízletes reggeli után izgatottan indultunk útnak Hargita megye déli részére, Oklándra. Úticélunk különleges volt: meglátogatni a Kelemen Imre Általános Iskolát, és találkozni az ott tanuló magyar anyanyelvű diákokkal. Már az odaút is élmény volt, hiszen csodás tájakon haladtunk keresztül, a Székelyföld természeti szépségeit csodálva. Az iskolában nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az igazgató úr kedvesen mesélt az iskola működéséről, arról, hogyan áll össze a diákok létszáma három különböző faluból, és hogy iskolabusszal szállítják be a kisebbeket a községközpontba. Jó volt látni és hallani, hogy itt is elkötelezetten dolgoznak a gyerekek jövőjéért. Mi sem érkeztünk üres kézzel – a Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanulóiként apró meglepetéssel készültünk: 3D nyomtatóval készített kulcstartókat adtunk ajándékba az oklándi gyerekeknek. Nagyon örültek neki, mi pedig annak, hogy mosolyt csalhattunk az arcukra. Ezután közösen felsétáltunk a Bene-hegyen található kilátóhoz. A kilátás lenyűgöző volt – a fából épült kilátóból remekül beláttuk a környező vidéket. Megtudtuk, hogy ezt a kilátót a Kishomoród Közbirtokosság állította a község határára, és büszkék is lehetnek rá. Egy rövid pihenőt követően az oklándi unitárius templom felé vettük az irányt. A templomban a lelkész tartott számunkra nagyon érdekes ismertetőt: megtudtuk, hogy ez az épület nemcsak gyönyörű freskóiról és festett kazettás mennyezetéről híres, hanem itt található Hargita megye legrégebbi, ma is használt festett székelykapuja is. Nagy hatással volt ránk az is, amikor megmutatták az eredeti, 1848-as szabadságharcos lovassági toborzózászlót, amely sokáig az orgonaszekrényben lapult. A templom története egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza – elképesztő érzés volt ilyen régmúlt idők nyomában járni. A délután egy izgalmas focimeccsel folytatódott: a két iskola focistái csaptak össze a pályán. A meccs hangulata fantasztikus volt, mindkét csapat lelkesen játszott, a szurkolók pedig óriási lendülettel biztatták őket – igazi közösségi élménnyé vált ez a kis sportesemény. A nap zárásaként Korond településére látogattunk el, ahol lehetőségünk volt vásárolgatni egy kicsit, szuveníreket keresni, és megpihenni a hosszú, ám élményekkel teli nap végén. A finom meleg vacsora után mindenki jóleső fáradtsággal, boldog szívvel tért vissza a szállásra – egy újabb nap, amelyre biztosan sokáig emlékezni fogunk.
5. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 5. nap
A mai napunkat egy igazán bőséges és finom reggelivel kezdtük, ami után Székelyszenterzsébet településére látogattunk el. A falu különlegessége, hogy templomát Szent Erzsébet tiszteletére szentelték, és már a neve is utal erre. A helyi református lelkész, Kincses Kálmán köszöntött bennünket. Elmesélte nekünk, milyen fontos értékeket – jóságot, bátorságot és szeretetet – képviselt Szent Erzsébet, és hogy ezekre ma is nagy szükség van a közösségekben. Megmutatta nekünk azt a régi, magyar címeres zászlót is, amelyet még a kommunizmus idején rejtett el a néhai lelkész, Nagy Ákos. A zászló azóta is eredeti állapotában maradt meg. Ezután egy különleges gazdaságot is megismerhettünk Székelyszenterzsébet határában, ahol szürkemarhákat tartanak. A gazda nem más, mint maga a lelkész, Kincses Kálmán, aki lelkipásztori munkája mellett pásztorként is tevékenykedik. Beszélgettünk vele a fiatal generáció jövőjéről, és betekintést kaptunk abba, milyen egy természetközeli, szabadtartásos gazdaság működése. A látogatás végén megkóstolhattuk a szürkemarhából készült finomságokat – szalámit, kolbászt és pástétomot –, amit almalevével öblítettünk le. Nagyon kedvesen és vendégszeretően fogadtak bennünket. Következő állomásunk a székelyderzsi erődtemplom volt, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Megtudtuk, hogy a templomot a székelyek építették, eredetileg római katolikus templomként szolgált, majd a reformáció idején vált reformátussá. Az épületegyüttes három részből áll: magából a templomból, a toronyból és a védelmet szolgáló várkerítésből. A templom belsejében értékes, bár részben sérült falfestményeket láthattunk. Különösen érdekes volt Pál apostol megtérésének ábrázolása, és Szent László király legendájából is láthattunk részleteket. Természetesen Erdélyből nem lehet úgy hazatérni, hogy ne kóstolnánk meg a híres kürtőskalácsot – erre is sor került a nap folyamán, nagy örömünkre. A nap végén egy vidám táncházban vettünk részt, amely tökéletes zárása volt az utolsó esténknek. A néptánc és a közös éneklés igazán jó hangulatot teremtett, és még jobban összekovácsolta a csapatot. Medvével ugyan nem találkoztunk, de a távolból hallani lehetett az üvöltésüket – ez is hozzátett az erdélyi élmények különleges hangulatához. Ezután mindenki álmosan, de boldogan hajtotta álomra a fejét.
A mai napunkat egy igazán bőséges és finom reggelivel kezdtük, ami után Székelyszenterzsébet településére látogattunk el. A falu különlegessége, hogy templomát Szent Erzsébet tiszteletére szentelték, és már a neve is utal erre. A helyi református lelkész, Kincses Kálmán köszöntött bennünket. Elmesélte nekünk, milyen fontos értékeket – jóságot, bátorságot és szeretetet – képviselt Szent Erzsébet, és hogy ezekre ma is nagy szükség van a közösségekben. Megmutatta nekünk azt a régi, magyar címeres zászlót is, amelyet még a kommunizmus idején rejtett el a néhai lelkész, Nagy Ákos. A zászló azóta is eredeti állapotában maradt meg. Ezután egy különleges gazdaságot is megismerhettünk Székelyszenterzsébet határában, ahol szürkemarhákat tartanak. A gazda nem más, mint maga a lelkész, Kincses Kálmán, aki lelkipásztori munkája mellett pásztorként is tevékenykedik. Beszélgettünk vele a fiatal generáció jövőjéről, és betekintést kaptunk abba, milyen egy természetközeli, szabadtartásos gazdaság működése. A látogatás végén megkóstolhattuk a szürkemarhából készült finomságokat – szalámit, kolbászt és pástétomot –, amit almalevével öblítettünk le. Nagyon kedvesen és vendégszeretően fogadtak bennünket. Következő állomásunk a székelyderzsi erődtemplom volt, amely az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. Megtudtuk, hogy a templomot a székelyek építették, eredetileg római katolikus templomként szolgált, majd a reformáció idején vált reformátussá. Az épületegyüttes három részből áll: magából a templomból, a toronyból és a védelmet szolgáló várkerítésből. A templom belsejében értékes, bár részben sérült falfestményeket láthattunk. Különösen érdekes volt Pál apostol megtérésének ábrázolása, és Szent László király legendájából is láthattunk részleteket. Természetesen Erdélyből nem lehet úgy hazatérni, hogy ne kóstolnánk meg a híres kürtőskalácsot – erre is sor került a nap folyamán, nagy örömünkre. A nap végén egy vidám táncházban vettünk részt, amely tökéletes zárása volt az utolsó esténknek. A néptánc és a közös éneklés igazán jó hangulatot teremtett, és még jobban összekovácsolta a csapatot. Medvével ugyan nem találkoztunk, de a távolból hallani lehetett az üvöltésüket – ez is hozzátett az erdélyi élmények különleges hangulatához. Ezután mindenki álmosan, de boldogan hajtotta álomra a fejét.
6. nap: Határtalanul – Erdély – Székelyföldi barangolásunk - 6. nap
Székelyföldi kalandunk végéhez értünk. Az utolsó reggel is bőséges és finom reggelivel indult, ahol megkóstolhattuk a házi, kemencében sült kenyeret.
Ez a kenyér nem csak étel, hanem élmény. A vidéki udvarhelyi portákon még mindig sok helyen készítik ezt hagyományos módon, kovászosan, fatüzelésű kemencében. A kenyérhéj ropogós, belseje sűrű, de puha, enyhén savanykás, ahogy a kovászos kenyérhez illik. Nincsenek benne adalékanyagok, csak liszt, víz, só.
Aztán megkezdődött a csomagolás – nyolcórás hazautunkra készültünk. Hat napon keresztül a székelyudvarhelyi Rákóczi Center volt az otthonunk, ahol olyan melegszívű vendéglátásban volt részünk, amit nem lehet elégszer megköszönni. Vendéglátóink igazi székely vendégszeretettel fogadtak bennünket, figyelve minden apró kívánságunkra. Hálás szívvel gondolunk vissza az itt töltött időre – és biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide! A hazafelé vezető úton még egyszer utoljára rácsodálkoztunk az erdélyi táj szépségére, amit mélyen a szívünkbe zártunk. Egy kis izgalom is vegyült az utazásba: mindenki telefonjára medveriasztás érkezett! Korondon áthaladva minden szem az ablakokra szegeződött, hátha megpillantunk egy bundás lakót – de végül (szerencsére) csak a tájat csodálhattuk tovább. Útba ejtettük a lenyűgöző Tordai-hasadékot is, amely Erdély egyik legismertebb természeti csodája. A Torockói-hegység északi nyúlványában húzódik, Tordától néhány kilométerre. A körülbelül 2 kilométer hosszú hasadékon a Hesdát-patak kanyarog keresztül, és a terület már 1938 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. A kőzetek története egészen a mezozoikumig nyúlik vissza – nemcsak szemet gyönyörködtető, de földtörténetileg is izgalmas helyszín. Délután négy óra körül gördült be a buszunk az iskola udvarára, ahol izgatott szülők és igazgató asszony vártak minket. A viszontlátás öröme és a meleg ölelések mindent elmondtak: hazaértünk. Külön köszönet illeti Korcsmár Robi bácsit, a buszsofőrünket, aki nemcsak biztonságban hazahozott minket, de a programjainkban is aktívan részt vett – igazi csapattaggá vált a hét során. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy iskolánk 7. évfolyamos tanulói és kísérő pedagógusai részesei lehessenek ennek az emlékezetes utazásnak. A székely ember szívből ad! És talán ez az egyik oka, amiért aki egyszer Székelyudvarhelyen járt, az mindig visszavágyik. Erdély minden pillanatát a szívünkbe zártuk – és ezt a határtalan élményt soha nem feledjük el!
Székelyföldi kalandunk végéhez értünk. Az utolsó reggel is bőséges és finom reggelivel indult, ahol megkóstolhattuk a házi, kemencében sült kenyeret.
Ez a kenyér nem csak étel, hanem élmény. A vidéki udvarhelyi portákon még mindig sok helyen készítik ezt hagyományos módon, kovászosan, fatüzelésű kemencében. A kenyérhéj ropogós, belseje sűrű, de puha, enyhén savanykás, ahogy a kovászos kenyérhez illik. Nincsenek benne adalékanyagok, csak liszt, víz, só.
Aztán megkezdődött a csomagolás – nyolcórás hazautunkra készültünk. Hat napon keresztül a székelyudvarhelyi Rákóczi Center volt az otthonunk, ahol olyan melegszívű vendéglátásban volt részünk, amit nem lehet elégszer megköszönni. Vendéglátóink igazi székely vendégszeretettel fogadtak bennünket, figyelve minden apró kívánságunkra. Hálás szívvel gondolunk vissza az itt töltött időre – és biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide! A hazafelé vezető úton még egyszer utoljára rácsodálkoztunk az erdélyi táj szépségére, amit mélyen a szívünkbe zártunk. Egy kis izgalom is vegyült az utazásba: mindenki telefonjára medveriasztás érkezett! Korondon áthaladva minden szem az ablakokra szegeződött, hátha megpillantunk egy bundás lakót – de végül (szerencsére) csak a tájat csodálhattuk tovább. Útba ejtettük a lenyűgöző Tordai-hasadékot is, amely Erdély egyik legismertebb természeti csodája. A Torockói-hegység északi nyúlványában húzódik, Tordától néhány kilométerre. A körülbelül 2 kilométer hosszú hasadékon a Hesdát-patak kanyarog keresztül, és a terület már 1938 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. A kőzetek története egészen a mezozoikumig nyúlik vissza – nemcsak szemet gyönyörködtető, de földtörténetileg is izgalmas helyszín. Délután négy óra körül gördült be a buszunk az iskola udvarára, ahol izgatott szülők és igazgató asszony vártak minket. A viszontlátás öröme és a meleg ölelések mindent elmondtak: hazaértünk. Külön köszönet illeti Korcsmár Robi bácsit, a buszsofőrünket, aki nemcsak biztonságban hazahozott minket, de a programjainkban is aktívan részt vett – igazi csapattaggá vált a hét során. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy iskolánk 7. évfolyamos tanulói és kísérő pedagógusai részesei lehessenek ennek az emlékezetes utazásnak. A székely ember szívből ad! És talán ez az egyik oka, amiért aki egyszer Székelyudvarhelyen járt, az mindig visszavágyik. Erdély minden pillanatát a szívünkbe zártuk – és ezt a határtalan élményt soha nem feledjük el!
Értékelő óra:
A Határtalanul kirándulásunk tartalmi részét az értékelő órával és az azt követő iskolai bemutatással zártuk. Az értékelő órán, 2025. május 07-én, megbeszéltük a tanulmányi utunk során tapasztaltakat, élményeinket, benyomásainkat, összegeztük a látottakat. Meghallgattuk egymást, milyen személyes élményekkel gazdagodtunk utunk során. Újra áttekintettük a megtett útvonalat, s közben személyes élményeket idéztünk fel. Átismételtük az okosdoboz feladatait, felelevenítettük a táncházban tanult lépéseket is.
Megbeszéltük, hogyan mutatjuk be iskolatársainknak felejthetetlen utunk során szerzett élményeinket, tapasztalatainkat. Az Erdélyben készült fényképek segítségével összeállított plakátokat élménybeszámolónk kíséretében május 09-én mutattuk be diáktársainknak.
A Határtalanul kirándulásunk tartalmi részét az értékelő órával és az azt követő iskolai bemutatással zártuk. Az értékelő órán, 2025. május 07-én, megbeszéltük a tanulmányi utunk során tapasztaltakat, élményeinket, benyomásainkat, összegeztük a látottakat. Meghallgattuk egymást, milyen személyes élményekkel gazdagodtunk utunk során. Újra áttekintettük a megtett útvonalat, s közben személyes élményeket idéztünk fel. Átismételtük az okosdoboz feladatait, felelevenítettük a táncházban tanult lépéseket is.
Megbeszéltük, hogyan mutatjuk be iskolatársainknak felejthetetlen utunk során szerzett élményeinket, tapasztalatainkat. Az Erdélyben készült fényképek segítségével összeállított plakátokat élménybeszámolónk kíséretében május 09-én mutattuk be diáktársainknak.
2025. június 04.: Témanap – Nemzeti összetartozás napja
A témanap 2025. június 04-én, a Nemzeti Összetartozás napján került megrendezésre az iskolai programok és megemlékezés keretein belül. Interaktív, élményalapú foglalkozást tartottunk, amely Erdély történelmére, nevezetességeire és kulturális értékeire fókuszált.
A nap Kahoot-vetélkedővel indult, ahol a diákok játékos formában tesztelhették tudásukat Erdély múltjáról és érdekességeiről. Ezt követően csoportmunkában elkészítettük a Nagy Magyarország térképét, jelölve a legfontosabb városokat és látnivalókat.
A délután folyamán táncházban ismerkedtünk meg a hagyományos erdélyi néptáncokkal és zenével, majd a Hazajáró című műsor egyik kisfilmjét tekintettük meg, ami autentikus betekintést adott a térség természeti és kulturális kincseibe.
A program során a tanulók nemcsak ismereteket szereztek, hanem személyes élményekkel is gazdagodtak, erősítve a magyar kulturális örökség iránti kötődésüket.
A témanap 2025. június 04-én, a Nemzeti Összetartozás napján került megrendezésre az iskolai programok és megemlékezés keretein belül. Interaktív, élményalapú foglalkozást tartottunk, amely Erdély történelmére, nevezetességeire és kulturális értékeire fókuszált.
A nap Kahoot-vetélkedővel indult, ahol a diákok játékos formában tesztelhették tudásukat Erdély múltjáról és érdekességeiről. Ezt követően csoportmunkában elkészítettük a Nagy Magyarország térképét, jelölve a legfontosabb városokat és látnivalókat.
A délután folyamán táncházban ismerkedtünk meg a hagyományos erdélyi néptáncokkal és zenével, majd a Hazajáró című műsor egyik kisfilmjét tekintettük meg, ami autentikus betekintést adott a térség természeti és kulturális kincseibe.
A program során a tanulók nemcsak ismereteket szereztek, hanem személyes élményekkel is gazdagodtak, erősítve a magyar kulturális örökség iránti kötődésüket.
Csodálatos Csallóköz avagy Kukkónia földjén
A Csallóköz a Felvidék egyik legszebb és talán leggazdagabb természeti és épített örökségekben gazdag vidéke. Magyarország történelmi kormányzásának egyik legfontosabb része Pozsony. Erre a vidékre látogathattak 7. K osztályos tanulóink a Határtalanul program keretében a HAT-KP-1-2023/1-000564 számú támogatás segítségével 2024. április 21- től április 24-ig.
Kicsit szeles időben, de annál jobb kedvvel kezdte meg felvidéki túráját gimnáziumunk kisgimis osztálya. Első napunk célállomása Komárom városa volt. Már a buszon megismerkedtünk Komárom történelmével, híres alakjaival, földrajzával. Látogatást tettünk az erődrendszerben, sétáltunk a város központjában, elhelyeztük a megemlékezés koszorúját Jókai, Klapka és Egressy Béni szobránál. Az Európa-udvarban építészeti stílusokkal ismerkedtünk meg és a szoborpark megelevenítette számunkra történelmünk nagy alakjait. A szállást szerencsésen elértük, elfoglaltuk a szobáinkat és a vacsora után még egy kiadós séta és egy kis edzőtér is belefért a programba.
Határtalanul programunk második napján az időjárás nem volt sokkal kegyesebb hozzánk, de nem tudott bennünket megakadályozni abban, hogy egy tartalmas, kirándulással és élménnyel teli napot töltsünk Dévény várában, Pozsonyban és Gútán. A dévényi várat körülsétálva nagyszerű idegenvezetőnkkel sok minden szóba került, Adytól egészen a milleneumi emlékmű sorsáig. Ezt követően Pozsonyban megtekintettük a várat, az egykori koronázótemplomot és az országgyűlés épületét. Sétáltunk a belvárosban és lépteink nyomán életre kelt a történelem megannyi apró mozzanata. A délutánba még belefért a gútai hajómalom megtekintése és látogatás egy szakképzést folytató magyar iskolában is.
Határtalanul kirándulásunk harmadik napján sem unatkoztunk. Délelőtt a Szedres-tanyán fogadtak bennünket a hagyományőrzők. Megismerhettük egy jurta felépítését, a honfoglalók életmódját, harcművészetét. A színvonalas íjász- és lovasbemutató után tanulóink is kipróbálhatták az íjászatot és a lovaglást is. Ezután Dunaszerdahelyen látogattunk meg a DAC Stadiont és nem feledkeztünk meg a közös éneklésről sem. A Nélküled című szám csendült fel. Késő délután még a nagymegyeri gyógyfürdőben is megmártózhattunk könnyed levezetésként.
Utolsó napunkon a bősi vízierőművet kerestük fel, szót ejtettünk a környezetvédelem fontosságáról és a zsiliprendszerek működéséről is. Beszéltünk a rendszerváltozásról, a kommunista diktatúrákról és megtekintettük az erőmű berendezéseit a látogatási központban. Szép élményekkel gazdagodva indultunk haza és még egy Ki mit tud? is belefért a hosszú buszozásba, ahol minden jó válasz egy-egy csokit ért. Fehérgyarmatra késő délután érkeztünk meg, ahol a szülők nagy örömmel várták gyermekeiket.
Kicsit szeles időben, de annál jobb kedvvel kezdte meg felvidéki túráját gimnáziumunk kisgimis osztálya. Első napunk célállomása Komárom városa volt. Már a buszon megismerkedtünk Komárom történelmével, híres alakjaival, földrajzával. Látogatást tettünk az erődrendszerben, sétáltunk a város központjában, elhelyeztük a megemlékezés koszorúját Jókai, Klapka és Egressy Béni szobránál. Az Európa-udvarban építészeti stílusokkal ismerkedtünk meg és a szoborpark megelevenítette számunkra történelmünk nagy alakjait. A szállást szerencsésen elértük, elfoglaltuk a szobáinkat és a vacsora után még egy kiadós séta és egy kis edzőtér is belefért a programba.
Határtalanul programunk második napján az időjárás nem volt sokkal kegyesebb hozzánk, de nem tudott bennünket megakadályozni abban, hogy egy tartalmas, kirándulással és élménnyel teli napot töltsünk Dévény várában, Pozsonyban és Gútán. A dévényi várat körülsétálva nagyszerű idegenvezetőnkkel sok minden szóba került, Adytól egészen a milleneumi emlékmű sorsáig. Ezt követően Pozsonyban megtekintettük a várat, az egykori koronázótemplomot és az országgyűlés épületét. Sétáltunk a belvárosban és lépteink nyomán életre kelt a történelem megannyi apró mozzanata. A délutánba még belefért a gútai hajómalom megtekintése és látogatás egy szakképzést folytató magyar iskolában is.
Határtalanul kirándulásunk harmadik napján sem unatkoztunk. Délelőtt a Szedres-tanyán fogadtak bennünket a hagyományőrzők. Megismerhettük egy jurta felépítését, a honfoglalók életmódját, harcművészetét. A színvonalas íjász- és lovasbemutató után tanulóink is kipróbálhatták az íjászatot és a lovaglást is. Ezután Dunaszerdahelyen látogattunk meg a DAC Stadiont és nem feledkeztünk meg a közös éneklésről sem. A Nélküled című szám csendült fel. Késő délután még a nagymegyeri gyógyfürdőben is megmártózhattunk könnyed levezetésként.
Utolsó napunkon a bősi vízierőművet kerestük fel, szót ejtettünk a környezetvédelem fontosságáról és a zsiliprendszerek működéséről is. Beszéltünk a rendszerváltozásról, a kommunista diktatúrákról és megtekintettük az erőmű berendezéseit a látogatási központban. Szép élményekkel gazdagodva indultunk haza és még egy Ki mit tud? is belefért a hosszú buszozásba, ahol minden jó válasz egy-egy csokit ért. Fehérgyarmatra késő délután érkeztünk meg, ahol a szülők nagy örömmel várták gyermekeiket.
További fényképek a felvidéki túráról IDE KATTINTVA elérhető!
Csodálatos Csallóköz avagy Kukkónia földjén 2.
A Csallóköz a Felvidék egyik legszebb és talán leggazdagabb természeti és épített örökségekben gazdag vidéke. Magyarország történelmi kormányzásának egyik legfontosabb része Pozsony. Erre a vidékre látogathattak 7. A és C osztályos tanulóink a Határtalanul program keretében a HAT-KP-1-2023/1-000564 számú támogatás segítségével 2024. április 25- től április 28-ig.
Alig érkeztünk haza egy jól sikerült Határtalanul program után, csütörtökön útra kelt általános iskolánk 7. A és 7. C osztálya is. Az időjárás is melegebbre fordult, szép, napsütéses időben érkeztünk Komáromba. Az erődlátogatás remek hangulatban telt, de másnap még egy koncert erejéig visszatértünk a városba. Természetesen megemlékeztünk romantikus íróóriásunkról, Jókai Mórról. elénekeltük a Klapka indulót és megnéztük a huszárt a városháza tornyában. Önálló felfedezéssel és fotódokumentációval ismertük meg az Európa-udvar magyar vonatkozású szobrait. A gyűjtőmunkáért csoki járt. Este a finom vacsora után még egy kis játszótér is belefért a csütörtöki programba.
A hetedik A és C osztály túrateljesítménye minimum egy tesi ötöst ért fejenként a kirándulás másnapján. Délelőtt részt vettünk egy honfoglalás-kori hagyományőrző programon, ahol az íjászatot, a lovaglást is kipróbálhatták a remek bemutató után. Délután megnéztük Komárom további nevezetességeit, ami azért is volt jó, mert a Komáromi Napok keretében tanulóink betekintést nyerhettek a felvidéki magyarok gazdag kulturális életébe és a békés egymás mellett élésre kaphattak nagyszerű példát. Mindezt egy vidámparkkal és egy koncerttel koronáztuk meg. Találkoztunk Joséval, a felvidéki rapperrel, kinek dalaiból mély hazaszeretet csendült fel. A közös fotózás után indultunk vissza szálláshelyünkre, ahol már várt a vacsora minket.
A kirándulás harmadik napja a túrateljesítmény újabb csúcspontja volt. Belebotlottunk a dévényi vár alatt egy futóversenybe, amin ugyan nem vettünk részt, de a 13624 lépést leléptük a nap folyamán. Szuper idegenvezetőnkkel, Árpi bácsival felfedeztük Pozsonyt. Tudása és előadása elbűvölt minket. Pozsonyban olyan helyekre is eljutottunk jóvoltából, amit az előző csapatnak nem sikerült felfedeznie. A prímáspalotát, a koronázótemplomot, a főteret, a szűk utcákat a hozzájuk fűződő érdekes történetekkel Árpi bácsi a szívünkre helyezte. És mindezek után késő délután még a gútai hajómalmot is megnéztük és találkozhattunk a gútai iparművészeti magániskola diákjaival is.
Utolsó napunkon Dunaszerdahelyen megtekintettük a Mol Arénát, elénekeltük a felvidéki magyarság himnuszát, majd Bős felé vettük az irányt, ahol a vízlépcsőt kerestük fel. Beszéltünk a rendszerváltozásról, a kommunista diktatúrákról és megtekintettük az erőmű berendezéseit a látogatási központban. Szép élményekkel gazdagodva indultunk haza és még egy Ki mit tud? is belefért a hosszú buszozásba, ahol minden jó válasz egy-egy csokit ért. Késő délután érkeztünk meg Fehérgyarmatra, ahol a szülők nagy örömmel várták gyermekeiket.
Alig érkeztünk haza egy jól sikerült Határtalanul program után, csütörtökön útra kelt általános iskolánk 7. A és 7. C osztálya is. Az időjárás is melegebbre fordult, szép, napsütéses időben érkeztünk Komáromba. Az erődlátogatás remek hangulatban telt, de másnap még egy koncert erejéig visszatértünk a városba. Természetesen megemlékeztünk romantikus íróóriásunkról, Jókai Mórról. elénekeltük a Klapka indulót és megnéztük a huszárt a városháza tornyában. Önálló felfedezéssel és fotódokumentációval ismertük meg az Európa-udvar magyar vonatkozású szobrait. A gyűjtőmunkáért csoki járt. Este a finom vacsora után még egy kis játszótér is belefért a csütörtöki programba.
A hetedik A és C osztály túrateljesítménye minimum egy tesi ötöst ért fejenként a kirándulás másnapján. Délelőtt részt vettünk egy honfoglalás-kori hagyományőrző programon, ahol az íjászatot, a lovaglást is kipróbálhatták a remek bemutató után. Délután megnéztük Komárom további nevezetességeit, ami azért is volt jó, mert a Komáromi Napok keretében tanulóink betekintést nyerhettek a felvidéki magyarok gazdag kulturális életébe és a békés egymás mellett élésre kaphattak nagyszerű példát. Mindezt egy vidámparkkal és egy koncerttel koronáztuk meg. Találkoztunk Joséval, a felvidéki rapperrel, kinek dalaiból mély hazaszeretet csendült fel. A közös fotózás után indultunk vissza szálláshelyünkre, ahol már várt a vacsora minket.
A kirándulás harmadik napja a túrateljesítmény újabb csúcspontja volt. Belebotlottunk a dévényi vár alatt egy futóversenybe, amin ugyan nem vettünk részt, de a 13624 lépést leléptük a nap folyamán. Szuper idegenvezetőnkkel, Árpi bácsival felfedeztük Pozsonyt. Tudása és előadása elbűvölt minket. Pozsonyban olyan helyekre is eljutottunk jóvoltából, amit az előző csapatnak nem sikerült felfedeznie. A prímáspalotát, a koronázótemplomot, a főteret, a szűk utcákat a hozzájuk fűződő érdekes történetekkel Árpi bácsi a szívünkre helyezte. És mindezek után késő délután még a gútai hajómalmot is megnéztük és találkozhattunk a gútai iparművészeti magániskola diákjaival is.
Utolsó napunkon Dunaszerdahelyen megtekintettük a Mol Arénát, elénekeltük a felvidéki magyarság himnuszát, majd Bős felé vettük az irányt, ahol a vízlépcsőt kerestük fel. Beszéltünk a rendszerváltozásról, a kommunista diktatúrákról és megtekintettük az erőmű berendezéseit a látogatási központban. Szép élményekkel gazdagodva indultunk haza és még egy Ki mit tud? is belefért a hosszú buszozásba, ahol minden jó válasz egy-egy csokit ért. Késő délután érkeztünk meg Fehérgyarmatra, ahol a szülők nagy örömmel várták gyermekeiket.
Király Katalin, programfelelős
További fényképek a kirándulásról IDE KATTINTVA!
Iskolánk, a Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium 7. A és 7. K osztályos tanulói 2024 folyamán Határtalanul kiránduláson vesznek részt Felvidéken. A Bethlen Alapkezelő Zrt. támogatta pályázatainkat (HAT-KP-1-2023/1-000563 HAT-KP-1-2023/1-000564), így két négynapos túra kerül megszervezésre, mely során ellátogatunk Pozsonyba, Dunaszerdahelyre, Komáromba, Somorjára és megtekintjük a dévényi várat, valamint a bős-nagymarosi vízlépcsőt. 2024. március hónap folyamán megtartottuk a kirándulások előkészítő óráit. A tanórákon beszélgettünk Felvidék (Szlovákia) földrajzáról, népeiről, történelméről. Megemlékeztünk hírességeiről, ppt képei segítségével a felkeresendő építészeti emlékekről. Elkészítettük az okosdoboz feladatait, közös kézműves foglalkozás keretében pedig a fogadóiskolák diákjainak készítettünk ajándékokat. Természetesen szót ejtettünk a legfontosabb szervezési kérdésekről, tisztáztuk a viselkedési szabályokat, hogyan viselkedjünk a buszon és a szálláson. Jó hangulatban telt az óra és tanulóink alig várják az utazás napját. Reméljük, hamarosan útra kelhetünk a Tankerület engedélye alapján.
Király Katalin
programfelelős
Erdélyország, Tündérország
Bethlen Gábor nyomábanA 7. K osztály számára is elérkezett a kirándulás napja 2023. április 26-án. A Scool-túra utazási iroda biztosította itt is a feltételeket, az Erdős busztársaság pedig a minden igényt kielégítő járműről gondoskodott. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett a buszban, ezúttal is Nagykároly felé vettük az útirányt. A határátlépés után kisebb technikai szünetekkel Torda felé vettük az irányt, ahogy találkoztunk Ildikóval, aki nyelvtudásával nagyban segítette a kirándulás zavartalan lebonyolítását. A buszozás monotonitását oldandó sok érdekes ismerettel gyarapodtak tanulóink, az útba eső jelentősebb településekről és a hozzájuk kapcsolódó jeles személyekről is információkat szerezhettek.
Első megállónk Nagyenyeden volt, ahol megkoszorúztuk Bethlen Gábor fejedelmünk szobrát a Református Kollégium udvarán, megemlékeztünk a fejedelem reformációban betöltött szerepéről, majd a várost érintő szomorú eseményekről is hallhattak tanulóink, amikor 1849 januárjában a város magyar lakossága vérengzés áldozata lett. Itt is elhelyeztük a megemlékezés virágait, elénekeltük a Himnuszt.
Gyulafehérvár fejedelmi városában számos látnivalót megcsodálhattunk. Az ősi templom, a csodálatos főtér, a vár és maga városközpont ámulatba ejtett minket. A vállalkozó szelleműek felmehettek a székesegyház tornyába is, a templom belsejében megnéztük a jeles sírokat, emlékeztünk fejedelmeinkre és a Hunyadiakra.
Este a szállásunk Déván volt a Szent Ferenc Alapítvány egyik vendégházában. Déván megismerkedhettünk az Alapítvány gondozottjaival, közösen játszottunk és kis ajándékokkal kedveskedtünk az ott nevelkedő gyerekeknek. Betekintést nyerhettünk a kolostor életébe is.
Második nap az időjárás kegyes volt hozzánk. Ragyogó időben nézhettük meg Marosillyén a Veres bástyát és vehettünk részt egy rendhagyó történelemórán. Nagy sikert arattak a korabeli ruhák másolatai, fiúk és lányok is szívesen beöltöztek egy időre reneszánsz hölgynek, várvívó vitéznek vagy akár szerzetesnek. Ezután Vajdahunyad vára következett és egy kis törilecke a Hunyadiak korából. A vár impozáns belső terei és romantikus sziluettje elbűvölt minket. Késő délután dévai vár alatt sétálgattunk, de a felvonó sajnos nem működött, az időből kifutottunk, így a hegymászás sajnos elmaradt.
A kirándulás harmadik napján a reggeli után újra útra keltünk, az első megállónk Máriaradna kegytemploma volt, ahol megcsodáltuk a barokk építészet eme gyöngyszemét. Útközben megpillantottuk Solymos várát és elhatároztuk, hogy legközelebb megmásszuk a hegyet. Aradon megemlékeztünk 13 vértanúnkról és megkoszorúztuk emlékművüket. A belvárosi séta után Nagyszalontát céloztuk meg, bejártuk a szépen felújított szoborparkot, felelevenítettük Arany János életét és Petőfivel kötött barátságát, látogatást tettünk a csonka toronyban és Arany szülőházánál is. Késő este érkeztünk Nagyváradra, ahol jóízűen fogyasztottuk vacsoránkat. A Góbé csárdában elfoglaltunk a helyeinket és ezen az estén mindenki fáradtan, viszonylag korán el is aludt.
A negyedik nap sem telt el izgalmas kalandok nélkül. Délelőtt megismerkedtünk Nagyvárad szépségeivel, helyi vezetőnk, Zoli bácsi sok titkot árult el a város történetéből. Először a nagyváradi várban sétáltunk. A vár szemrevételezése után a belvárosba siettünk. A Holdas templom, a Szigligeti Színház, a Fekete Sas Szálloda kapcsán újabb ismeretekkel gazdagodtak tanulóink. A sétát a bazilikánál zártuk, ahol Szent László királyunkra emlékeztünk. Délután még megnéztük a Károlyi kastélyt Nagykárolyban, játszottunk egy Ki mire emlékszik vetélkedőt a buszon és elfáradva, de szép élményekkel tértünk haza.
A Kárpát-medencei bakancslista által javasolt helyek közül a következőket kerestük fel: Déva, Gyulafehérvár, Marosillye, Nagyenyed, Nagykároly, Nagyvárad
Király Katalin
programfelelős
A tanulmányi kirándulásról további fényképek ezen a linken elérhető: IDE KATTINTVA
Szerelemösvényen Erdélyben
Petőfi nyomában
Tanulóink alig várták az indulás napját 2023. április 3-án. A Scool-túra utazási iroda biztosította a feltételeket, a Erdős busztársaság pedig a minden igényt kielégítő járműről gondoskodott. Miután mindenki elhelyezkedett a buszban, Nagykároly felé vettük az útirányt. A határátlépés után Nagykároly városában találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki az egész út során gondoskodott az utazás zökkenőmenetes lebonyolításáról és természetesen arról is, hogy mindenki elegendő információkkal gazdagodjon a látottakkal kapcsolatban.
Nagykárolyban kívülről megtekintettük az Ybl tervei alapján felújított 600 éves kastélyt, felkerestük a városházát, ahol megtekintettük az egykori báltermet és felelevenítettük Petőfi és Szendrey Júlia megismerkedésének történetét. Felkerestük a református templom előtti emléktáblát és Károli Gáspár és munkatársai csodálatos bibliafordításáról is megemlékeztünk. A zsinagóga kapcsán a magyarországi zsidók sorsára emlékeztünk. A buszba beszálltunk és folytattuk utunkat Szatmárnémetibe.
Szatmárnémetiben városnéző séta következett. Az egykori Pannónia Hotel épületét néztük meg, bár felújítás alatt áll, így csak a külső részeit láthattuk, majd a Püspöki palota következett. Itt a kalauzunk egy nagytudású levéltáros bácsi volt, aki mesélt a palotáról, a benne működő püspökség történetéről, Petőfiről és szerelméről. Még a püspök úrral is kezet foghattunk. A kápolnában megtekintettük az erdődi oltárt, mely előtt hőseink házasságot kötöttek. A református láncos templomnál felidéztük a reformáció korszakát.
Sződemeteren sajnos nem tudtak bennünket fogadni, ezért Nagybányára mentünk. Itt sokat beszélgettünk a város múltjáról, a bányászat fontosságáról, a környezetszennyezésről a Szamos mentén. Megtudtuk, hogy mi jelölte a középkorban egy város pallosjogát és benéztünk a jezsuita templomba. Kis stílustörténet után szóba került a nagybányai festőiskola.
Koltó következett. Elfoglaltunk a szállásunkat, összesen három panzióban helyeztek el minket. A táncház szenzációsan sikerült, mindenki kellemesen elfáradt és jó étvággyal elfogyasztottuk a vacsoránkat, ami nagyon finom volt, igazi házias ízekkel és házi sütivel kényeztettek el minket a szállásadóink.
Második napunk célja Koltó és a kincses Kolozsvár felfedezése volt. Koltón megkoszorúztuk Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrát és közösen elszavaltuk a Szeptember végén című költeményt, melyet költőnk itt írt. A máramarosi bércek a párás időben nem látszottak ugyan, de a Teleki kastélyban színvonalas irodalmi múzeum működik, amely kárpótolt minket.
Az útirány Dés és Kolozsvár volt. Sajnos az idő elromlott, így a városnéző séta Désen és Kolozsváron is szakadó havasesőben telt. Ez ugyan nem vette el a kedvünket attól, hogy megcsodálhassuk a gyönyörű gótikus műemlékeket, a dési református templomot és Kolozsváron a Szent Mihály templomot. Désen a húsvétra emlékezve énekeltünk a református énekeskönyvből és élvezhettük a templom remek akusztikáját. A csúnya idő ellenére nem mulasztottuk el, hogy Kolozsváron beszélgessünk Hunyadi Mátyásról és megtekintsük a szülőházát. A városnézés után elázva menekültünk be egy fűtött plázába, ahol mindenki megszáradhatott, és gondoskodhatott az egyéb szükségleteiről. A szállásunk Kolozsvár mellett volt egy igazán kiváló panzióban, ahol fűtött szobák várták az átfagyott utazókat. A vacsora jó hangulatban telt, de a svédasztalos reggeli kápráztatta el a csoportot leginkább.
Harmadik napon az időjárás bár hideg volt, de valamivel csak kellemesebbnek bizonyult, mint a második nap. Átkeltünk a Királyhágón, a szerpentinek elbűvölték a síksághoz szokott tanulóinkat. Körösfőn megtekintettünk a helyi református templomot, beszélgettünk Kalotaszeg múltjáról és jelenéről, a csodás népművészetről, melynek remekeit a zsibvásáron akár meg is vásárolhattunk. Még egy kis hógolyózásra is futotta az összegyűlt hóból. Bánffyhunyad érintésével utaztunk Nagyváradra, ahol elsőként a bazilikába mentünk. Itt természetesen átbeszéltük Szent László legendáit, a barokk székesegyházban megnéztük a pallosát és itt egy passiójáték próbájába botlottunk. A püspöki palota és a kanonoksor megtekintése után a szállásunkra siettük. A Góbé csárdában elfoglaltunk a helyeinket és a nagyváradi várba sétáltunk. A vár szemrevételezése után a belvárosba siettünk. A Holdas templom, a Szigligeti Színház, a Fekete Sas Szálloda kapcsán újabb ismeretekkel gazdagodtak tanulóink.
Negyedik napunk első megállója Székelyhíd volt. Itt Böjte Csaba testvér tevékenységével ismerkedhettünk meg. A gyermekotthonban jelenleg tizenkét gyermeket nevelnek. Itt átadtuk adományainkat a közösség számára. Élelmiszer mellett könyveket, hitéleti kiadványokat vittünk. Székelyhídon egy önismereti foglalkozás várt a gyerekeinkre. Két óra alatt jobban megismerhették önmagukat, érzéseiket és a költészet rejtelmeibe is betekintést nyerhettek. A foglalkozás után megnéztük a gyerekotthont és folytattuk utunkat Nagykárolyba. Itt megnéztük a kastélyt, ami az első nap a nyitvatartási rend miatt elmaradt. A határon átkelve a korai délutáni órákban érkeztünk haza csodaszép élményekkel gazdagodva.
A Kárpát-medencei bakancslista által javasolt helyek közül a következőket kerestük fel: Dés, Kolozsvár, Nagybánya, Nagykároly, Nagyvárad
A tanulmányi kirándulásról a fényképek ezen a linken elérhető: IDE KATTINTVA
Iskolánk, a Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium 7. A osztályos tanulói 2023. április 3-6-a között Határtalanul kiránduláson vesznek részt Erdélyben. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta pályázatunkat, így egy négynapos túra kerül megszervezésre, melyet Petőfi Sándor élete inspirált. 2023. március 29-én megtartottuk a kirándulás előkészítő óráját. A tanórán beszélgettünk Erdély földrajzáról, népeiről, történelméről. Felelevenítettük Petőfi szerelmi költészetét és megtekintettük a képeket azokról a helyekről, amelyeket a túra alatt fel fogunk keresni. Természetesen szót ejtettünk a legfontosabb szervezési kérdésekről, tisztáztuk a viselkedési szabályokat. Jó hangulatban telt az óra és tanulóink alig várják az utazás napját.
Király Katalin
programfelelős
Iskolánk, a Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium 7. K osztályos tanulói 2023. április 26-29-e között Határtalanul kiránduláson vesznek részt Erdélyben. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta pályázatunkat, így egy négynapos túra kerül megszervezésre, mely során ellátogatunk Nagyváradra, Aradra, Dévára és nem utolsósorban felkeressük a Hunyadiak ősi várát, Vajdahunyadot. 2023. április 13-án megtartottuk a kirándulás előkészítő óráját. A tanórán beszélgettünk Erdély földrajzáról, népeiről, történelméről. Megemlékeztünk híres fejedelmeiről, az aradi tizenháromról, és ppt képei segítségével a felkeresendő építészeti emlékekről. Természetesen szót ejtettünk a legfontosabb szervezési kérdésekről, tisztáztuk a viselkedési szabályokat, hogyan viselkedjünk a buszon és a szálláson. Jó hangulatban telt az óra és tanulóink alig várják az utazás napját.
Király Katalin
programfelelős
Határtalanul! program 2022. évi pályázati kiírás – tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár bejelentette, a Határtalanul program keretében új pályázati lehetőségek váltak elérhetővé. A pályázati kiírás célja határon túli kirándulások támogatása a Magyarország határain kívül élő magyarság megismerése, valamint a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakítása, illetve erősítése céljából.
A pályázatra vonatkozó határidők:
Megvalósítási időszak: 2022. szeptember 1. – 2023. augusztus 31.
A pályázat benyújtásának kezdő napja: 2022. június 10.
Benyújtási határidő: 2022. július 15. 14.00 óra (közép-európai idő szerint).
A pályázat benyújtása elektronikus formában történik a NIR online felületén, amely elérhető: a https://nir.bgazrt.hu oldalon
